Működőképes-e az úszóágazat a jelenlegi formájában 2022-ben?

A koronaválság sok ágazatban mély sebeket ejtett. A „megszokott” már nem is olyan megszokott. A régi, jól bevált alapokat elsöpörték azok a súlyos hatások, amelyeket az ágazat működésére gyakorolt. A meghozott döntések nem bizonyultak helyesnek, és az a célcsoport, amelyet képviselniük kellene, „részben” magára hagyva érzi magát. Vegyük például a vendéglátást a Koninklijke Horeca Nederland szervezetével. Egy intézmény, amelynek a vendéglátás széles skáláját kellene képviselnie. Végül a sok tárgyalás eredménye még mindig nem elegendő ahhoz, hogy a vendéglátóhelyek kinyithassanak. Miközben minden környező országban ez már megtörtént.

Nézzük most az úszóágazatot. Egy intézmény, amely évtizedek óta ugyanúgy működik. Ott van a minisztérium, alatta egy támogatásokat folyósító szerv az önkormányzati ingatlanokhoz, és mindkettő fontos a brancheszervezetek támogatásai szempontjából is. A nagy pénz érdekei óriásiak. Emiatt a valós érdekek elenyészővé válnak. Az úszóágazatnak az egész uszodavilágért kellene ott lennie. Az egész pandémia során egyébként kiderült, hogy nem mindenkiért álltak ki. Egy nagy, elfeledett és rendkívül fontos terület volt többek között az úszásoktatás. Egy uszodát pusztán az úszásoktatás kedvéért nyitva tartani ugyanis pénzbe kerül. Tehát ha a pénztárcára gondolsz, akkor zárva kell tartanod az uszodákat – itt jön képbe a nagy pénz. És még valami. Miért egyezett bele a „branche” csak úgy a CTB-be? A CTB-nek, a VWS zászlóshajójának – amely egyébként az együttműködő brancheszervezetek támogatásait is intézi – nem mondasz csak úgy ellent. Nem húzol ujjat a saját támogatóddal, ha ezzel veszélybe kerülnek a támogatási pénzeid.

Tehát röviden: az „együttműködő úszóágazati szervezetek” intézménye évek óta a pénzről és a hatalomról szól. Rossz tanácsadó, ha a tényleges felhasználóról van szó. Ha a „brancheszervezetek” valóban kiálltak volna a felhasználóikért, sosem fajult volna el ennyire a helyzet. Gondolj csak a bezárásokra és a CTB-re az uszodák és az úszásoktatásra járó gyerekek szülei esetében. Hogyan juthatott el idáig, hogy a sportot és főként a biztonságot a VWS eszközül használta a védőoltás ösztönzésére? A bíróság úgy ítélte meg, hogy az úszásoktatás tevékenysége oktatási tevékenységnek minősíthető. Ezzel az úszásoktatás mentesült volna a CTB alól. Az együttműködő szervezetek erre jól rájátszhattak volna, és valóban tehettek volna valamit az úszni tanuló gyerekekért. De nem, ellenállást tanúsítottak, hiszen a VWS-t mégsem hagyhatod nyíltan cserben. Egy ágazat, amely miatt véleményem szerint a föld alá kellene süllyedni a szégyentől.

Most, két év, a kormánnyal folytatott küzdelemre visszatekintve – egy kormányra, amely mintha szemellenzőt viselne a következményes károkat illetően –, a szakadék csak nagyobbá vált. Az együttműködő felek támogatásait kibővítették, sztoikus nyugalommal dolgoznak tovább, és a járulékos károkat, mint például gyerekek ezreinek kizárását a CTB miatt, tudomásul veszik. Ezek az „együttműködő felek” már nem korszerűek. Ideje felforgatni az ágazatot, és azoknak a kereskedelmi feleknek, akik úszásoktatást tartanak azzal a céllal, hogy valóban hozzájáruljanak az úszásbiztonsághoz, komoly hangot kell kapniuk a régi gárdával szemben. Ne engedjük többé, hogy az úszásbiztonság és az úszásoktatás jövője csak egy poros íróasztal mögül szülessen meg. A politika kezdje el a párbeszédet az úszásbiztonság reorganizációjáról és jövőjéről azokkal a felekkel, akik valóban a jövőre tekintenek.