Van Nispen és Mohandis a figyelem középpontjába helyezik a vízbiztonságot: az elfogadott indítványok hatása

A holland parlament (Tweede Kamer) a közelmúltban több indítványt is elfogadott Michiel van Nispen (SP) és Mohammed Mohandis (PvdA) részéről, amelyek közvetlenül érintik a hollandiai úszásbiztonság és úszásoktatás jövőjét. Ezzel olyan témák kerültek ismét határozottan a politikai napirendre, mint az iskolai úszásoktatás, az úszásleckék hozzáférhetősége és az uszodák megőrzése.

A Nederlandse Stichting Water- & Zwemveiligheid (NSWZ) számára ez biztató fejlemény. Évek óta jelezzük az úszástudásban tapasztalható növekvő egyenlőtlenséget, valamint az uszodákra és úszóiskolákra nehezedő egyre nagyobb nyomást. Éppen ezért dolgoztuk ki 10 pontos tervünkkel a strukturális javulás útitervét. Az elfogadott indítványok jelentős mértékben illeszkednek ehhez, ugyanakkor rámutatnak arra is, hol maradnak még hiányosságok.

Egy társadalmi sürgetés

Hollandia vizes ország. A csatornáktól és árkoktól kezdve a szabadidős tavakon át egészen az Északi-tengerig: a víz mindenütt jelen van. Mégsem magától értetődő már régóta, hogy valaki tud úszni. Az adatok szerint az alacsony jövedelmű családok gyermekeinek tizenkétszer nagyobb valószínűséggel nincs úszásdiplomájuk, mint a magasabb jövedelmű csoportokból származó gyerekeknek. Ez a különbség óriási, és növeli a balesetek és a fulladás kockázatát.

Ugyanakkor azt látjuk, hogy egyre több uszodát fenyeget a magas költségek vagy a bezárás. Az önkormányzatok a finanszírozással küzdenek, miközben a magánúszóiskolák növekvő terhekkel néznek szembe, és gyakran nem férnek hozzá támogatásokhoz. Ennek eredménye a lehetőségek foltvarrás-mintázata, ahol az dönti el, hogy valaki biztonságosan tanul-e meg úszni, hogy hol ringott a bölcsője.

Éppen ennek az egyenlőtlenségnek a megtörése miatt olyan fontosak Van Nispen és Mohandis indítványai. Irányt szabnak egy strukturáltabb úszásbiztonsági politikának, és illeszkednek az NSWZ felhívásához, hogy az úszásoktatás váljon ismét alapszolgáltatássá.

Iskolai úszásoktatás: nem nosztalgia, hanem szükségszerűség

A legtöbb vitát kiváltó indítvány az iskolai úszásoktatás visszatéréséről szól. Itt kifejezetten nem a régimódi visszaállítás mellett döntöttek, hanem egy okos változat mellett, amely a Schoolslag in perspectief kutatáson alapul.

Ez a kutatás megmutatta, hogy az iskolai úszásoktatás csökkentheti az egyenlőtlenséget, feltéve, hogy jól szervezik meg. A parlament most két forgatókönyv kombinációja mellett döntött:

• A 6. osztályban A-diploma nélküli gyerekek tanórán kívüli úszásoktatásban részesülnek, amelyet az önkormányzatok szerveznek.

• Az iskolák úszásalkalmakat szerveznek annak megállapítására, hogy mely gyerekeknek nincs még úszásdiplomájuk.

Ez azt jelenti, hogy célzottan érjük el a sérülékeny csoportokat anélkül, hogy az egész oktatási programot fel kellene forgatni. Az NSWZ számára ez a lépés jól illeszkedik a törvényben rögzített úszásoktatási szabadságra vonatkozó javaslatunkhoz: strukturálisan időt és teret biztosítani az úszás megtanulására, hogy megszűnjenek a pénzügyi vagy szervezési akadályok.

Az iskolai úszásoktatás így nem a régi idők nosztalgikus visszatérése lesz, hanem modern eszköz az esélyegyenlőség növelésére.

Uszodák: az úszásbiztonság alapja

Egy második fontos indítvány arra kéri a kormányt, hogy dolgozzon ki tervet a nyilvános uszodák köztulajdonban tartására. Ezzel jobban kell biztosítani az úszásra alkalmas vizek elérhetőségét.

Ez elengedhetetlen, mert elegendő uszoda nélkül minden terv értelmetlen. Az NSWZ mégis óva int az egyoldalú megközelítéstől: nemcsak a köztulajdonú, hanem a magánszolgáltatók is nélkülözhetetlenek. Sok régióban ők végzik az úszásleckék többségét. Szerepüket el kell ismerni, és egyenlő játékszabályokat érdemelnek, akár a támogatásokhoz való hozzáférésről, akár a magas energia- és bérleti költségek melletti segítségről van szó.

Emellett vizsgálat indul egy önkormányzati gondoskodási kötelezettségről az uszodák tekintetében. Ez strukturális biztosítékot jelenthet, de itt is érvényes: minden elismert szolgáltatóval – köz- és magánszférabelivel egyaránt – való egyeztetés döntő jelentőségű. Csak így jöhet létre helyi szinten teljes és tisztességes kínálat.

Hozzáférhetőség: senki ne maradjon ki

Egy másik elfogadott indítvány kimondja, hogy minden önkormányzatnak úszásoktatást kell biztosítania az alacsony jövedelmű családok gyermekei számára. Ezzel egy fontos akadály hárul el.

Ugyanakkor egy kockázat is rejlik benne: az önkormányzati szabályozások gyakran szétaprózottak, és a helyi prioritásoktól függenek. A szülőknek bonyolult eljárásokban kell eligazodniuk, és nem minden önkormányzat biztosít azonos forrásokat.

Ezért az NSWZ egy Nemzeti Úszásoktatási Alap (Nationaal Zwemlesfonds) létrehozása mellett érvel. Ez világosságot, egyszerűséget és biztonságot teremt. A szülők akkor mindig tudják, hányadán állnak, függetlenül attól, melyik önkormányzatban élnek.

Ahol az indítványok még elmaradnak

Bár az elfogadott indítványok fontos előrelépést jelentenek, olyan témák maradnak megválaszolatlanul, amelyek nélkülözhetetlenek egy teljes körű úszásbiztonsági politikához. 10 pontos tervünk határozottan rámutat a következőkre:

• Az úszásoktatás minősége: a gyerekeknek nemcsak vizsgagyakorlatokat kell megtanulniuk, hanem valóban fel kell készülniük váratlan helyzetekre is, például nyílt vízen.

• Az úszásoktatók hiánya: elegendő szakember nélkül minden politika összeomlik. A képzésbe, a bérezésbe és a megbecsülésbe való befektetés elengedhetetlen.

• A magánúszóiskolák költségnövekedésének kordában tartása: az emelkedő terhek azzal fenyegetnek, hogy az úszásoktatást megfizethetetlenné teszik.

• Strukturált egyeztetés: az önkormányzatokat kötelezni kell arra, hogy minden elismert szolgáltatóval tárgyaljanak, hogy az együttműködés ne maradjon kötelezettség nélküli.

Következtetés: egy lépés előre, de még nem elég

Van Nispen és Mohandis elfogadott indítványai fordulópontot jelentenek: az úszásbiztonság ismét a figyelem középpontjába került Hágában. Ez nyereség. De ez csak a kezdet.

Az NSWZ 10 pontos tervével rendelkezésre áll egy integrált útiterv, amely kezeli az egyenlőtlenséget, biztosítja a minőséget, és erősíti a köz- és magánszolgáltatók közötti együttműködést. Csak ennek a teljességnek a figyelembevételével garantálhatjuk, hogy Hollandiában minden gyerek biztonságosan tanuljon meg úszni.

A politika most kinyitotta az első ajtót. Rajtunk – a kormányon, az önkormányzatokon, az iskolákon és az úszásszolgáltatókon – múlik, hogy közösen átlépjünk rajta.

🔗 Az NSWZ teljes 10 pontos terve itt található: nswz.nl/10puntenplan

Ön mit gondol? Elegendők az elfogadott indítványok, vagy egy Nationaal Zwemlesfonds és a törvényben rögzített úszásoktatási szabadság a következő lépés? Ossza meg véleményét alább.