A Mulier Instituut félrevezető, egyoldalú számokkal zavart kelt a vízbiztonság körül

A Mulier Instituut ma tett közzé egy jelentést, amely szerint a rendszeresen úszó hollandok aránya a 2019-es 70%-ról 2024-re 54%-ra csökkent. Ezen felül a riport azt a vitatható állítást is tartalmazza, hogy a megkérdezetteknek mindössze 14%-a tartja szükségesnek a C úszásdiplomát a vízbiztonsághoz, miközben a Nemzeti Vízbiztonsági Norma (NNZ) éppen ezt a diplomát írja elő követelményként. Bár a számok első pillantásra riasztónak tűnnek, ez a kutatás inkább több kérdést vet fel, mint amennyi választ ad.

1. Egyoldalú összpontosítás a Nemzeti Vízbiztonsági Normára

A Mulier Instituut álláspontját az NNZ-re alapozza, egy olyan normára, amelyet közvetlenül a Nationale Raad Zwemveiligheid (NRZ) irányít – ez pedig egy, az úszásdiplomákat kereskedelmi alapon kínáló szereplő. Ez felveti a kérdést, mennyire független valójában a kutatás, hiszen más diplomakiadókat, például a Nederlandse Stichting Water- & Zwemveiligheid (NSWZ), az ENVOZ, az EasySwim és a Zon szervezeteket meg sem említik a vitában. Helyénvaló lett volna, ha az intézet szélesebb nézőpontot alkalmaz, amely tükrözi a holland úszásoktatási módszerek és diplomakiadók sokszínűségét.

2. A megkérdezettek hiányos reprezentativitása

A kutatás 1.506, legalább 16 éves holland lakos mintáján alapul. A jelentés azonban nem közöl olyan alapvető demográfiai adatokat, mint az etnikai háttér, az iskolai végzettség, a családszerkezet vagy a földrajzi megoszlás. Ezek a tényezők pedig kulcsfontosságúak ahhoz, hogy helyesen tudjuk értelmezni az úszási szokások és a vízbiztonság trendjeit. Ismert például, hogy az alacsonyabb jövedelmű vagy migrációs hátterű családok ritkábban jutnak hozzá az úszásoktatáshoz, ami torzíthatja az általános úszni tudásról alkotott képet.

3. Az úszásoktatás mint költségtétel

A jelentés szerint elsősorban a szülők felelősek az úszásdiplomák megszerzéséért, ám ez figyelmen kívül hagyja sok család anyagi valóságát. Az úszásoktatás drága, és a C úszásdiploma előírása további akadályt jelenthet. Úgy tűnik, a Mulier Instituut alig veszi figyelembe ezt a gazdasági korlátot, amely részben megmagyarázza, miért érik be a szülők gyakran az A vagy B diplomával.

4. Az úszásoktatásnak szórakoztatónak kell lennie, nem csupán kötelezettségnek

Egy másik szempont, amelyet a jelentés teljesen figyelmen kívül hagy, az úszásoktatás minősége és vonzereje. Ha az órákat kizárólag protokoll szerint, mereven tartják, a gyermek élményét és motivációját figyelmen kívül hagyva, akkor nem csoda, hogy a szülők hamarabb feladják. A vízbiztonságnak nem kell egyet jelentenie merev diplomakövetelményekkel; épp ellenkezőleg, a gyerekek számára kihívást jelentő és inspiráló élménynek kellene lennie a továbbtanulás.

5. Szükségtelen nyugtalanság a parlamenti viták előtt

A közzététel időzítése – közvetlenül a vízbiztonságról tervezett parlamenti viták előtt – azt a benyomást kelti, hogy a jelentés inkább politikai nyomásgyakorlásra, semmint tárgyilagos kutatásra irányul. Az NSWZ rámutat, hogy az ilyen publikációk szükségtelen nyugtalanságot okozhatnak a szülők és az úszásoktatók körében. Az árnyalatok hiánya és az NNZ-re való egyoldalú összpontosítás aláássa a holland úszásoktatás széles palettájába vetett bizalmat.

Következtetés

A Mulier Instituut fontos lehetőséget szalaszt el arra, hogy valós betekintést nyújtson az úszási szokásokat és a vízbiztonságot befolyásoló összetett tényezőkbe. Ahelyett, hogy egyoldalúan a Nemzeti Vízbiztonsági Normát hangsúlyozná, és a C diplomát emelné etalonná, az intézetnek javára válna egy szélesebb nézőpont, amelyben az úszásoktatás valamennyi szolgáltatója helyet kap. Ráadásul nagyobb figyelmet kellene fordítani az úszásoktatás hozzáférhetőségére, megfizethetőségére és minőségére. Csak így lehet valóban megfelelni a hollandiai gyermekek, szülők és szolgáltatók tényleges igényeinek.

Hivatkozás a Mulier Instituut közzétett cikkére:

https://www.mulierinstituut.nl/nieuws/minder-nederlanders-gaan-wel-eens-zwemmen/