Mennyire független a Mulier Instituut, ha úszásbiztonságról van szó?

A parlament az úszásbiztonságról szóló tudását és szakértelmét a Mulier Instituut által végzett „független” kutatások eredményeire alapozza. De vajon mennyire független ez az intézet, és mennyire fonódnak össze a vezetőinek érdekei?

A Mulier Instituut megbízásra végez kutatásokat különböző témákban. Így nem egyszer foglalkozott már az uszodaágazattal és annak úszásbiztonságával is. Ilyen például a Covid-19 pénzügyi hatása az uszodaszektorra. A kormányzat kezdetben a Mulier Instituut számításaira támaszkodott. Ezt a kutatást az egészségügyi, jóléti és sportminisztérium (VWS) megbízásából végezték. A Vereniging Sport en Gemeenten (VSG) és a Nationale Raad Zwemveiligheid (NRZ) nyomására azonban a vizsgálat kizárólag az önkormányzati uszodákra és az önkormányzati ingatlanokra korlátozódott. Ezeket az önkormányzati uszodákat viszont sok esetben kereskedelmi és tőzsdén jegyzett cégek üzemeltették.

A számítások szerint az első időszakra vonatkozó kár mintegy 180 millió euró volt. Ennek alapján jött létre a Specifieke Uitkering IJsbanen en Zwembaden (SPUKIJZ) elnevezésű támogatási csomag. A 180 millió azonban közel sem volt elegendő az ágazat számára, amelyben számos kereskedelmi szereplő is részt vett. A kereskedelmi uszodák nem vehették igénybe ezt a keretet. A VSG az érintetteket a kkv-kra vonatkozó, már meglévő támogatási csomagokhoz irányította. A kereskedelmi uszodák számára ezek a csomagok azonban jóval kevésnek bizonyultak. A közuszodák számára viszont extra pénzügyi támogatást jelentettek a már amúgy is megkapott szubvenciók mellett.

Aztán ott van az NRZ; a kereskedelmi kamarán (Kamer van Koophandel) keresztül egész sor információ tárul fel. Így láthatóvá válnak olyan vezetőségi tagok, akik a honlapon nem szerepelnek, és több „kettős szereposztás” is felfedezhető. Ma az NRZ elnökét, Johannes (Jan) Rijpstra urat emeljük ki. Rijpstra úr főfoglalkozásban Smallingerland község polgármestere. Smallingerland községhez számos település tartozik, köztük Drachten.

Smallingerland község már jó ideje egy új uszoda építésének előkészítésén és megvalósításán dolgozik. A Zwemcentrum de Welle egy zöld, fenntartható központ lesz, amelynek célja – a Koninklijke Nederlandse Zwembonddal (KNZB) közösen –, hogy az északi országrészben az élsport és a tehetséggondozás színtereként működjön. Ehhez a projekthez a tartomány 10 millió euró plusztámogatást biztosított. A teljes költséget bőven 20 millió euróra becsülik. Elgondolkodtató, hogy a legtöbb nagyvárosban szorosra kell húzni a nadrágszíjat, ha uszodaépítésről van szó, itt viszont minden követ megmozgatnak.

Vajon a polgármester mellékfunkciója is közrejátszik ebben? Mindenesetre feltűnő, hogy a KNZB két vezetőségi tagja egyben az NRZ vezetőségében is helyet foglal. Ilyen kapcsolatok révén nagyon könnyen létrejönnek a rövid, közvetlen összeköttetések.

Aztán ott van Jan Rijpstra másik funkciója; a Nationale Raad Zwemveiligheid elnöke mellett a Mulier Instituut felügyelőbizottságának is tagja. Éppen annak az intézetnek, amely mindenféle kutatást végez a VWS minisztérium számára, ahol a nagy döntések születnek! Ha végigelemezzük a korábbi koronavírus-időszakot, elsősorban a nagy szövetségek és érdekképviseletek voltak azok (a VWS minisztérium által, a VSG vezetésével finanszírozva), amelyek cserben hagyták az ágazatot, ha az igazi úszásbiztonságról volt szó. Nagy szavak, sok Zoom-egyeztetés másodlagos beszélgetőkörökben, a döntések viszont az íróasztal mögött születtek meg.

Hollandia úszásbiztonságát ma elsősorban olyan emberek határozzák meg, akiknek – amint jeleztem – más érdekeik látszanak lenni, mint amiért a szövetségeket és érdekképviseleti szervezeteket eredetileg létrehozták. Nem lenne itt az ideje, hogy Hága kinyissa a szemét, és végre a szakma valódi terepéről is meghallgasson valakit? Az úszásbiztonság mindannyiunké és mindannyiunkért van, és ehhez mindenkinek hozzá kell tennie a magáét. Hogy ezt elérjük, néhány szent tehénnek fel kell áldozódnia. Én az elnökkel kezdeném.