Egyre kevesebb a megértés a szorult helyzetbe került vállalkozók iránt

Sok vállalkozó és fesztivállátogató nagy megdöbbenésére a kormány végül berántotta a kéziféket a Festivalzomer 2021 rendezvénysorozatnál. Megrökönyödve, csalódottan és persze némiképp frusztráltan reagált Eric van Eerdenburg, a Lowlands igazgatója, aki kemény szavakkal illette azokat az oltatlan negyvenes, ötvenes és hatvanas éveikben járó embereket, akik az intenzív osztályokon kötnek ki. Van Eerdenburg szerint épp ők azok a sérülékeny csoportok, akik miatt az egészségügy aggódik, és amiért Hollandia újra lezárul.

Minden oldalról támadják és kritizálják. Mennyire önző és naiv, hogy ezekkel a számokkal egy ekkora fesztivált szeretett volna megrendezni, és csak úgy az oltatlanokat hibáztatja. Mennyire jogtalan egyáltalán ilyeneket kijelenteni? Épp De Jonge ügyvivő miniszter jelentette be, hogy még mindig hárommillió felnőtt oltatlan. Túlnyomó részük saját döntéséből, és ehhez teljes joguk is van. A kapkodó politika azonban azt is eredményezi, hogy a vállalkozók frusztráltak lesznek, amikor mást sem látnak, csak fejetlen kapkodást.

Ha visszatekintek arra a küzdelemre, amelyet az úszásoktatás újraindításáért folytattam, ott is rengeteg értetlenséggel találkoztam. „A gyerekemnek sportolnia kell, egész nap csak ül, ezek a gyerekek nyugodtan várhatnak egy kicsit.” Vagy: „Emberek fekszenek a kórházban, te meg az úszásoktatásról kezdesz beszélni, előbb oldják meg azt, hogy az ilyen dolgok egyáltalán prioritást élvezhessenek.” Az általam felhozott érvek – például a gyermekek körében növekvő vízbefulladások (drowning prevention) és a kevesebb úszásóra miatt szükségessé váló szigorúbb active lifeguard supervision – sajnos meglehetősen igaznak bizonyulnak.

A labda Hágában pattog, csakhogy a döntéshozók nem tudnak mit kezdeni a mikroszintű következményekkel. Makroszinten még csak-csak működik a dolog. Persze, nagy vonalakban rendben van minden. „Elnézést, túl korán engedtük meg a nyitást.” Végső soron mégis a vállalkozók és a szervezők azok, akik életben tartják az országot. Legyen szó fesztiválról, vendéglátóhelyről vagy gyermekek úszásoktatásáról.

Mindezt meg kell szervezni, az utolsó szó viszont mégis Hágáé. Mi történik, ha Hága alaptalanul újra bezáratja az uszodákat? Akkor én leszek az első, aki szót emel. Egy vállalkozónak és szervezőnek ki kell állnia a saját ügyéért, nem hagyhatja, hogy csak úgy kiszolgáltassák.

A megoldást az ágazatok és a döntéshozók közötti jobb együttműködésben kell keresni. A kormány csupán a végrehajtó és irányító szerv, amely elvégezteti a döntéshozókkal a munkát. Az OMT és a RIVM tanácsot ad, de ha túl nagy a társadalmi nyomás, akkor huss, minden felborul. Remélem, hogy nagyobb tisztelet övezi majd a szervező vállalkozókat és szakmabeli társakat, akik ki vannak szolgáltatva a hágai rendfenntartó gépezetnek.

Ha senki nem szervez már semmit addig, amíg a koronavírus el nem tűnik a világból, akkor 2022 végéig fogunk várakozni. Ezután majd mindenki rájön, hogy a koronavírus soha nem fog teljesen eltűnni, és mindenkinek meg kell tanulnia együtt élni vele. Csak nem ez lebeg a vállalkozók szeme előtt? Mert akkor már nemcsak a biztonságról beszélünk, hanem a szociális jólétről és tágabb értelemben a társadalmi érdekről is. Én mindenesetre nem szándékozom így tenni.