A KNZB a saját érdekeit fontosabbnak tartja, mint az úszóágazat érdekeit

Amikor Aschwin Lankwardent kinevezték a Koninklijke Nederlandse Zwembond (KNZB) igazgatójává, néhány célt tűzött maga elé. Néhány évvel később kiderült, hogy ezeket a célokat nem érte el, sőt, többek között az ő ténykedése vezetett a holland úszásoktatás rendkívüli megosztottságához.

Az ágazat érdekcsoportjaival szemben tanúsított romboló hozzáállás miatt – különösen a koronavírus-járvány idején – jól láthatóvá vált a táborok közötti nagy szakadék. A KNZB számíthat az országos támogatásra. A többi érdekképviseleti szervezetnek viszont magának kell megoldania, hogyan tartja szó szerint és átvitt értelemben is a fejét a víz felett.

A KNZB összekötő szerepe

A KNZB túllő a célon. Ott, ahol a szervezetnek összekötő szerepet kellene betöltenie, és afféle esernyőként kellene állnia minden érdekcsoport felett, a saját érdeke nagyobb súllyal esik latba, mint a teljes úszóágazat érdeke. Úgy tűnik, hogy az összekapcsolás célja háttérbe szorult, és a pénzszerzés került előtérbe.

A KNZB a koronavírus-járvány idején

A koronaválság idején munkacsoport alakult, amelynek feladata a nemzeti szinten alkalmazandó protokollok megvitatása volt. A KNZB állt ennek az élén, és a problémákat az NRZ-vel (Nationale Raad Zwemveiligheid), a WiZZ-zel (Vereniging werkgevers in Zwembaden en Zwemscholen) és a VSG-vel (Vereniging Sport en Gemeente) együtt tárgyalta. Bár a munkacsoport azt akarta kifelé sugározni, hogy minden érdekelt fél érdeke azonos, és ezáltal mindenkinek arányosan nagy beleszólása van, a valóság mást mutatott.

Az úszódiploma-kínálók kezet ráznak egymással

A különböző úszódiploma-kínálók maguk fejlesztették ki saját diplomavonalukat. Ennek oka, hogy a KNZB és az NRZ vonala nincs összhangban azokkal a gyakorlatiasabb, és ezért gyakran magasabb minőségi követelményekkel, amelyeket ők kínálnak. Azzal, hogy a KNZB és az NRZ azt a látszatot keltik, mintha csak az ő diplomájuk lenne „nemzetileg elismert”, azt állítják, hogy a többi diploma nem felelne meg a biztonsági követelményeknek. Ráadásul probléma, hogy a KNZB vezetőségi tagjai két kalapot is viselnek. Nemcsak a KNZB vezetőségi tagjai, hanem az NRZ-é is. A KNZB csak akkor hajlandó az elismerésre, ha az NRZ ellenőrizheti a többi ágazati szervezetet. Ezek az összefonódások más érdekképviseleti szervezeteknél is visszaköszönnek, például a WiZZ-nél, ahol nagy kereskedelmi üzemeltetők foglalnak helyet a vezetőségben.

Egy kereskedelmi kínálónál ez másképp menne, ők ugyanis nem boldogulnak, ha az ügyfél szerint nem nyújtanak minőséget. Emellett a KNZB, az NRZ, a WiZZ és társaik működése monopolisztikus viselkedésre hajlik az úszóágazaton belül. Ennek tilalmát még az európai jogszabályok is rögzítik.

Ezenkívül a mellékelt cikkben az áll, hogy minden fél számára nagyobb az üzleti modell haszna, ha mindenki továbbra is úszik (lásd: megjegyzés a szerkesztőségnek). Ezzel valószínűleg arra utalnak, hogy a támogatott szervezetek üzleti modellje nincs rendben. A kereskedelmi oldal számára szó szerint „innoválj vagy elmerülsz” a helyzet. A magánúszóiskolák egyre növekvő számát tekintve joggal merül fel a kérdés, hogy az adófizetők mennyire hajlandók pénzt költeni olyasmire, amit a vállalati szféra minden valószínűség szerint jobban megold.

Természetesen ebben az úszóágazatban vannak olyan területek, amelyeknek plusz pénz nélkül nincs esélyük a túlélésre. De valljuk be őszintén: minden önkormányzatnak szüksége van egy pénznyelő 25 vagy akár 50 méteres medencére? Talán a KNZB-nek inkább erre kellene összpontosítania, ahelyett, hogy beleavatkozik egy olyan ágazatba, amelyben csekély szakértelemmel rendelkezik. Ezt tanácsolom a hivatalban lévő igazgatónak: kezelje ezt, mielőtt az úszásoktatásban okozott kár még nagyobb méreteket ölt.