A vízbiztonságról szóló vita minden évben újra fellángol, amint kisüt a nap. És joggal. Minden egyes vízbe fulladási eset eggyel több a kelleténél, mégis Hollandiában újra és újra ugyanazokat a hibákat követjük el. Továbbra is a segédeszközökben hiszünk a készségek helyett. Továbbra is a különféle gadgetekről vitatkozunk a strukturális megoldások helyett. Közben pedig a szülők téves tájékoztatást kapnak — akár végzetes következményekkel.
A segédeszközök mint „biztonság” mítosza
Mostanra egy egész állatkertnyi vízi segédeszköz vesz körül minket: teknősök, cápauszonyok, úszóövek és egyéb vidám külsejű kütyük. Olyan termékek, amelyek a szülőknek biztonságérzetet adnak, valójában azonban semmivel sem járulnak hozzá a valódi úszástudáshoz.
Az irónia fájdalmas. Néhány éve egy kereskedelmi úszássegédeszközt (a jól ismert „úszóteknőst”) még tárt karokkal dicsért egy jelentős vízbiztonsági szervezet. Ugyanez a szervezet ma határozott szavakkal beszél a hasonló termékek „látszatbiztonságáról”.
Mi változott? A tudomány? Nem. A termék biztonsága? Az sem. Ami megváltozott, az a kereskedelmi háttér — és ezzel együtt a „szakértők” véleménye.
Ez nemcsak megbízhatatlan — egyenesen veszélyes.
Az egyetlen valódi vízbiztonság: a készség
Legyen kristálytiszta: Semmilyen segédeszköz, bármilyen jó szándékú is, nem pótolja a valódi úszásoktatást. Sem az úszóövek. Sem a teknősök. Sem a mellények. Egyedül az úszástechnika elsajátítása, hivatásos úszásoktató irányítása mellett nyújt tartós biztonságot a vízben és a víz körül.
Az úszástudást nem lehet egyetlen nyár alatt megtanulni, és úszássegédeszközökkel végképp nem. Strukturált oktatással sajátítható el, amely figyel a technikára, az önmentésre és a vízbe vetett bizalomra. Ehhez idő kell, a szülők elkötelezettsége, és mindenekelőtt: folytonosság.
A számok – túl későn, túl homályosan, túl gyakran figyelmen kívül hagyva
Ezt az évente visszatérő vitát még fájdalmasabbá teszi, ahogyan Hollandiában a vízbe fulladási statisztikákkal bánunk. Minden évben a CBS hivatalos adatait csak július 25-én teszik közzé — a nyári szünet kellős közepén. És minden évben újra kritika éri ezt a késői időzítést. Mire ugyanis ezek a számok napvilágra kerülnek, a baj gyakran már megtörtént.
Miért problémás ez?
Mert a döntéshozók, a média és a szülők így esélyt sem kapnak arra, hogy előre tanuljanak az előző év hibáiból. Nincs célzott tájékoztatás. Nincs felkészülés a kockázatokra. Nincs megelőzés.
A Nederlandse Stichting Water- & Zwemveiligheid elnökeként őszintén nem értem, miért ismétlődik újra és újra ez a minta, a szakma ismételt kérései és kritikái ellenére. A vízbe fulladási adatok átláthatósága nem lehet évente ismétlődő meglepetés — a megelőzési politika elengedhetetlen része.
Felhívás a szülőkhöz, iskolákhoz és a politikához
Szülők: ne csak úszóövet adjatok a gyermeketeknek, hanem egy egész életen át kitartó készséget.
Iskolák: merjétek komolyan venni az úszásoktatást alapkészségként, éppúgy, mint a matematikát vagy az anyanyelvet — a vízbiztonságról szóló elméleti órák révén is.
Politika: ne várjatok a balesetekre vagy a médiafigyelemre — építsétek fel a vízbiztonság megközelítését az oktatásból és az önkormányzatokból kiindulva.
A piacon lévő márkától függően vélt „szakértőknek” pedig: legyetek őszinték. A valódi biztonság világossággal és következetességgel kezdődik. Ne engedjétek, hogy a kereskedelmi érdekek uralják a gyermekéletekről szóló vitát.