Közel 30 éve dolgozom úszásoktatóként, és a Holland Víz- és Úszásbiztonsági Alapítvány (NSWZ) elnökeként hetente látok belépni egy olyan csoportot, amelyet a vízbiztonságról szóló szinte minden szakpolitikai dokumentum rendszeresen figyelmen kívül hagy: a 10 éves és idősebb gyerekeket, akiknek még nincs úszásoklevelük.
Ezek a fiatalok léteznek – méghozzá nagy számban. És megérdemlik a teljes figyelmünket.
Már nem kivétel, hanem valóság
Az úszásoklevél nélküli, 10 éves és idősebb gyerekek a társadalom minden rétegében megtalálhatók. Nem kivételek, hanem egy csendes csoport, amely számára a vízbiztonsághoz vezető ajtó gyakran soha nem nyílt meg igazán.
Az okok sokfélék: – a család anyagi nehézségei – tartós betegség vagy testi fogyatékosság – migrációs háttér vagy nyelvi akadályok – költözés, vagy kisgyermekkorban a megfelelő hely hiánya – szégyen vagy korábbi élményekből fakadó trauma
Néha egyszerűen csak a körülmények szerencsétlen összejátszása. Néha pedig egyszerűen csak feledésbe merül.
Úszásoktatás csendben – és szégyenben
Amit gyakran látok, az a szégyen. Magánál a gyereknél és a szülőknél egyaránt. Gyerekek, akik nem merik bevallani, hogy nem tudnak úszni. Fiatalok, akik hallgatnak az iskolai kirándulásokon, mert nem tudnak részt venni.
Amint elkezdenek egy megfelelő programot – amelyben nem óvodások közé kerülnek, hanem kortársakkal együtt, testre szabott oktatásban részesülnek –, a motivációjuk és a tanulási képességük villámgyorsan a felszínre tör.
Tanulni akarnak. Képesek tanulni. De csak akkor, ha komolyan veszik őket.
Mire van szüksége ennek a csoportnak
Úszásoktatóként és az ágazat érdekképviselőjeként világos feladatot látok mindannyiunk számára:
Biztosítsunk azonnal indítható programokat a 10 év felettieknek Ne szokványos csoportos foglalkozásokat kisgyerekeknek, hanem az életkorhoz, élményvilághoz és tempóhoz igazított programokat.
Ismerjük el ezt a csoportot a szakpolitikában A legtöbb kormányzati tervben a hangsúly a kisgyerekeken van. Jogosan, de nem elegendő mértékben. Az oklevél nélküli 10 év felettiek eltűnnek az átlagban, holott éppen ők érzik most a sürgősséget.
Tegyük lehetővé a finanszírozást önkormányzatokon, alapítványokon vagy a tankötelezettségen keresztül Sok szülő már nem tudja vagy nem meri megtenni ezt a lépést. Tegyük anyagilag és gyakorlatilag is elérhetővé, akár a rendes tanítási időn kívül is.
Gondoskodjunk arról, hogy a szégyen ne jelentsen akadályt Ez a tudatossággal és a kínálattal kezdődik, de a nyelvezettel, a megközelítéssel és a kommunikációval is folytatódik. Az úszásoktatók ebben kulcsszerepet játszanak.
Gyakorlati tapasztalat, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni
A Zwemschool De Winter Sportnál hetente látjuk, milyen erőteljes lehet az úszásoktatás ennél a célcsoportnál – feltéve, hogy jól szervezik meg. Néhány hét alatt hatalmas előrelépéseket tesznek. Nemcsak az úszástechnikában, hanem mindenekelőtt az önbizalmukban.
A vízbiztonság nem áll meg 8 éves korban. Az úszástudásnak nem lehet határideje. De ha továbbra is átugorjuk őket a szakpolitikánkban, akkor ezeket a fiatalokat – akaratlanul is – veszélybe sodorjuk.
Felhívás az ágazathoz és a döntéshozókhoz
Ne hagyjuk tovább láthatatlanul ezt a csoportot. Teremtsünk helyet. Alkossunk szakpolitikát. Szabadítsunk fel forrásokat.
Az NSWZ-ként továbbra is minden gyermek vízbiztonságáért dolgozunk. De ezt nem tudjuk egyedül megtenni. Ideje, hogy ez a célcsoport strukturált figyelmet kapjon – mielőtt túl késő lenne.