Némi értetlenséggel figyeltem a Fibby bemutatását. Egy apa által kitalált gyermek-„mentőmellényről” van szó. A bemutatáshoz fűzött érvelés homlokráncolásra késztet, hiszen természetes úszótartásról és a saját gyermekei vízbiztonságáról beszél. Önmagában ezzel nincs is semmi baj.
Csakhogy az oldal szerint 2, 3 és 4 éves gyerekekről van szó. Az itt felfestett kép azt sugallja, hogy ez az önmentő eszköz jelenti a megoldást a fulladás ellen, mivel a gyerekeket olykor szem elől tévesztik. De valóban ez a helyes módja annak, hogy felhívjuk a figyelmet a problémára? Egy narancssárga hátizsákféle a háton, amely elmozdul, ha a gyermek elkezdene lesüllyedni? Vagy inkább egyfajta hamis biztonságérzet, amelybe a szülők azt a reményt vetik, hogy kevesebbet kell aggódniuk a gyerekeik miatt? Ezt bizonyítja egyebek mellett a közösségi finanszírozás is, amelyből a fejlesztési költségeket kívánják fedezni, és amely már messze meghaladta a kitűzött összeget.
Az természetesen jó dolog, hogy születnek ötletek a vízbiztonság érdekében. A gond az, hogy az emberek most tévesen azt hiszik, ez az ideális rendszer a fulladás ellen. Az áll ott: ezért találta ki a Fibbyt, egy segédeszközt, amelyet a gyerekek a hátukon viselnek. „A billenőmechanizmusnak köszönhetően a gyerekek a természetes úszótartásukba kerülnek. Ösztönösen elkezdenek taposni a vízben, még egészen kis korban is.”
Sokéves tapasztalati szakértőként mondom: a 2, 3 és 4 éves, még úszásoktatásban nem részesült gyerekek automatikusan kapálóznak a lábukkal. Ez a kapálózó mozdulat lefelé irányuló mozgást eredményez, amitől lefelé húzza őket a víz. A Fibby ezt valóban segít megelőzni, de ahogy a Nijmeegse Reddingsbrigade elnöke figyelmeztet: „Ha a gyerekek elveszítik az eszméletüket, a Fibbyvel azonnal előrebillennek, arccal a vízbe.” A billenőmechanizmus ugyanis automatikusan ebbe a helyzetbe tolja a kisgyereket.
Meggyőződésem, hogy az embereknek sokkal szebb képet festenek erről a rendszerről a biztonság tekintetében, mint amilyen a valóság. Állítólag jobban működik, mint a felfújható úszómedencék. Ezzel egyet is tudok érteni. De ezek az úszómedencék arra is szükségesek, hogy jelezzék: a gyereknek nincs úszásvizsgája, és nem tud úszni. Az az érzésem, hogy ez a rendszer eltéveszti a célját egy zsúfolt strandon, sokféle ember között, szemben a rikító narancssárga úszómedencékkel. Attól függetlenül, hogy a termék marketingje azt a benyomást kelti, mintha a gyerekek úszásoktatást is kapnának mellé. Az alapmozdulat és a szülők elvárásai így már negatívan befolyásoltak, még mielőtt a gyerekek egyáltalán elkezdenék az úszásoktatást.
Ahogy korábban is mondtam, a szövetségek és a vízimentő szolgálatok együttműködését rendkívül fontosnak tartom ahhoz, hogy tudatosítsuk az emberekben a veszélyeket. Minden most kilőtt vaktöltény célt téveszt, és a vízbiztonság egésze kerül veszélybe. A vízbiztonság a víz veszélyeinek felismerésével és elismerésével kezdődik. Csak ezután lehet továbblépni. Ne lőjünk ki túl sok vaktöltényt, amely elhomályosítja az emberekben ezt a felismerést. A gyökereknél kell megragadni a problémát.