Az KNZB lekicsinyli a keményen dolgozó önkénteseket, miközben azonos vagy magasabb támogatásra pályázik

André Cats, a KNZB (Koninklijke Nederlandse Zwembond) úszószövetség szakmai igazgatója arra számít, hogy a NOC*NSF sportkoalíció fenntartja az úszóválogatottnak juttatott éves topsport-hozzájárulást. Szép törekvés ez, de vajon összhangban van-e André Cats – és így a szövetség – kijelentéseivel, valamint a NOC*NSF küldetésével?

Az elmúlt héten André Cats a KNZB nevében nyilatkozott a versenysport jövőjéről. Egy újságírónak a hét elején a következőket mondta: „Élsportprogramjaink a világ bármely országáéval felveszik a versenyt, de a klubjaink lehetőségei továbbra is korlátozottak. A következő években fel kell számolnunk a klubok önkéntes kultúráját. Más országokban már valódi profik állnak a medence mellett.”

Ha kézbe vesszük a NOC*NSF küldetését és jövőképét, egy dolog egyértelműen kirajzolódik. NOC*NSF: „Küldetésünk: Optimális sportkörülmények mindenki számára Hollandiában. Küldetésünk, hogy optimális sportkörülményeket teremtsünk mindenkinek: a szabadidős sportolótól az élsportolóig, a fogyatékkal élő sportolótól az önkéntesig és a szurkolóig.”

A NOC*NSF tehát az önkéntesek kemény munkája mellett is kiáll. Szememben ők a versenysport alapkövei. Ahol minden elkezdődik, az a medence, ahol órákon és órákon át tartó edzés zajlik önkéntesek felügyeletével. Ezek az emberek nem akárkik. Vannak köztük diplomások, profik és szülők egyaránt. Együtt gondoskodnak arról, hogy a fiatalok megtehessék a lépést a profi szint felé. Amint azonban idáig eljutnak, az egyesületektől érkező tehetségek már nem edzhetnek ott, hanem az edzőközpontban kell jelentkezniük. Ott többek között a KNZB felügyelete alá kerülnek.

Ha összességében nézzük, az önkéntesek tehát létfontosságúak az úszóvilágban. Így van ez az úszásoktatást végző egyesületeknél is. Ott önzetlenül dolgoznak azért, hogy minél több gyereket megtanítsanak úszni. Ráadásul ott van még a sok önkéntes, aki a felügyeletet – az active lifeguard supervision-t – biztosítja.

A KNZB rossz irányba tolja a sakkfigurákat. Az a felismerés, hogy a sportot az emberek teszik azzá, ami, és hogy ezt nem lehet csak úgy egy íróasztal mögül megrendezni, még nem hatolt egészen a tudatig. Én magam többször is megkérdeztem, amikor úszásoktatásról volt szó, magas rangú szövetségi tagoktól: „Beálltok ti egyáltalán néha fürdőnadrágban a vízbe? Van bármi fogalmatok arról, mi történik ott a medence szintjén, és mennyire fontos az a munka, amit ott végeznek?”

A KNZB-nek jól bele kell néznie a tükörbe, és fel kell ismernie, hogy a vízbiztonságot, amelyre összpontosít, és az élsportot, amelyért küzd, emberek biztosítják. Ezeket az embereket nem lehet cserben hagyni. Ezen felül joggal merül fel a kérdés, hogyan viszonyul a NOC*NSF a KNZB e szemléletváltásához, amely szembemegy a saját küldetésével.