Kisüt a nap, hivatalosan is elkezdődött a természetes vizekben zajló fürdőszezon, és emberek ezrei indulnak a tavak, holtágak és partok felé. Ez ártatlan nyári örömnek hangzik – ám aki elmélyed a vízbiztonságunk valóságában, tudja: a tűzzel játszunk.
Ami egy nyári délutánon a vízparton zajlik, gyakran nem gondtalan piknik, hanem félreértésekkel, önteltséggel és hiányos felkészültséggel teli kockázatos helyzet. Nem azért, mert az emberek nem jó szándékúak – hanem mert nem adjuk meg nekik a megfelelő tudást, készségeket és figyelmeztetéseket.
„A hollandok jól elpancsolnak a vízben, de valóban jól úsznak nyílt vízben? Sokan bizony nem. Főleg nem olyan váratlan körülmények között, mint a hideg, az áramlás vagy a zavaros víz. És épp ezek azok a körülmények, amikor bajba kerülünk.” – Shiva de Winter, úszóvállalkozó és az NSWZ elnöke
A nyílt víz nem uszoda. És ezt elfelejtjük.
A természetes víz hideg – főleg tavasszal. A hőmérséklet még alattomosan alacsony lehet, ami hidegsokk-reakcióhoz (cold shock response) vezethet: kontrollálatlan légzés, pánik és a mozgáskoordináció elvesztése. Ilyen állapotban egy A vagy B úszójelvény sem ment meg. Ráadásul számos szabadidős tónál nincs badmester általi felügyelet (active lifeguard supervision) – vagy csak korlátozott mértékben.
És az emberek mégis, gyakran (hamis) magabiztossággal lépnek a vízbe. Gyerekek közvetlen szülői felügyelet nélkül. Fiatalok, akik egy hídról ugranak be. Baráti társaságok, néhány itallal a kezükben.
„A nyílt víznél nincs helye a vakmerőségnek. Nincs lifeguard, aki mindent lát. Nincs fenék, amit elérsz. Nincs fal, amibe kapaszkodhatsz. Ha baj van, az gyakran végzetes lehet.” – Shiva de Winter
Túl kevés felkészülés, túl sok feltételezés
Gyakori probléma: a szülők azt hiszik, gyermekük „jól tud úszni”, mert megszerezte az úszójelvényeit az uszodában. A természetes vízben való úszás azonban többet kíván néhány mellúszó-tempónál egy fűtött medencében. A mélység, a látási viszonyok, a hőmérséklet és a váratlan helyzetek miatt a szabadvíz sokkal összetettebb és veszélyesebb.
Emellett Hollandiában egyre nő azoknak a köre – köztük külföldi hátterű fiatalok vagy vendégmunkások –, akik nem a vízzel való természetes kapcsolat mellett nőttek fel. Ők kevésbé ismerik a kockázatokat, és nem kapnak róluk elegendő tájékoztatást. Néhány jó kezdeményezés ellenére (mint például a COA informatív úszóvideói) hiányzik egy strukturális megközelítés.
„Mindenkinek, aki Hollandiában él, hozzá kell férnie egyértelmű, kulturálisan és nyelvileg megfelelő vízbiztonsági tájékoztatáshoz. Nem eseti jelleggel. Hanem strukturáltan.” – Shiva de Winter
Hol marad a sürgősség? A CBS-nél is hiányzik.
Ami az egészet még megrázóbbá teszi, hogy a vízbefulladásokról szóló hivatalos adatokat a CBS-től minden évben csak július 25-én kapjuk meg – ez a World Drowning Prevention Day. Pontosan a nyár közepén. Vagyis jóval túl későn ahhoz, hogy célzott intézkedéseket hozzunk, hozzáigazítsuk a megelőző kampányokat vagy tanuljunk az előző szezonból.
Ezt a kritikát már többször megfogalmazták, a CBS azonban egyelőre elzárkózik attól, hogy ezeket az adatokat korábban tegye közzé. Ezzel megfosztjuk magunkat attól a lehetőségtől, hogy időben tanuljunk és reagáljunk. Miért várnánk az életmentő felismerésekkel, ha tudjuk, hogy a kockázatok már májusban és júniusban tetőznek?
„A vízbefulladás nem szezonális statisztika, hanem évről évre visszatérő társadalmi kockázat. És amíg az adatokat pusztán ‚utólagos információnak’ tekintjük, addig újra és újra ugyanazokat a hibákat követjük el.” – Shiva de Winter
Min kell valóban változtatni?
Strukturált és aktuális kommunikáció a vízbiztonságról. Nem csak akkor, amikor melegre fordul az idő, hanem egész évben. Beleértve a gyakorlati oktatást, az élményalapú tanítást és a szülők képzését.
Korai, nyílt adatok a vízbefulladásokról. A számoknak a szezon előtt rendelkezésre kell állniuk. Az elemzés és a cselekvés összetartozik.
Olyan oktatás, amely túltekint az uszodán. Minden gyermeknek meg kell tanulnia, mit is jelent valójában a természetes vízben úszni – beleértve a kockázatokat és a helyes viselkedést.
Célzott tájékoztatás a veszélyeztetett csoportoknak. Több nyelven, iskolákban, menekülttáborokban (AZC), munkáltatóknál, influenszereken keresztül – a kultúrához, a megélt tapasztalathoz és a helyzethez igazítva.
A vízbiztonság ne legyen mellékes ügy
Legyen ez felhívás a döntéshozókhoz, szülőkhöz, pedagógusokhoz, sportegyesületekhez és a CBS-hez: vegyék komolyan a nyílt víz valóságát. Gondoskodjanak róla, hogy az emberek tudják, mit csinálnak – mielőtt baj történik. És adják meg a szakembereknek és szervezeteknek a teret, az eszközöket és az információt ahhoz, hogy ezt jól végezhessék.
Mert minden elveszett élet, amelyet megelőzhettünk volna, eggyel több a kelleténél.