Segítség! A gyerekem most kezdte az úszást, de a polgármester ezt nem érti!

Az iskolaudvaron gyakran hallott téma: „A gyerekem most kezdte, és az első órán már rengeteget tanult.” „Az enyém már átkerült a következő csoportba.” „A kicsim nagyon izgult, de az oktató remekül kezelte, és nevetve jött haza.” „A gyerekem végig mosolyogva csinálta az egész órát.”

Ezek a szülők szokásos beszélgetései, amikor az úszásoktatásról van szó. Ez egy folyamat, amin szülők és gyerekek együtt mennek keresztül, és amelyben felszínre tör a gyermek büszkesége. „Nézd, anya, mit csináltam!” vagy „Nézd, apa, átkerültem a következő csoportba!” A lelkesedés – legyen az akár egy kicsit színlelt is – hozzátartozik a folyamathoz. A gyerekek azt akarják, hogy a szüleik büszkék legyenek rájuk.

De mi történik, ha minden óra után csak egy rövid, a gyerek által elmesélt összefoglaló marad, amiből a szülőknek kell kihámozniuk, hogyan is állnak a dolgok? Mi van, ha a gyerek annyira izgult, hogy az egész órát végigsírta? Mi van, ha elesett, és fáj neki valamije? Mi van, ha az oktató szigorú volt vele – akár jogosan, akár nem –, csak épp ezt az utolsó árnyalatot nem tudod meg, és fogalmad sincs, miért olyan csendes a gyereked? Ez az a természetes kommunikáció szülők, gyerekek és az oktatók vagy koordinátor között, ami hozzátartozik a folyamathoz, és amelynek jelen kell lennie. A félelmek éppúgy jelen vannak a gyerekeknél, mint a szülőknél. Ezt nem lehet és nem is szabad megkerülni.

Tegnap este megdöbbenéssel néztem meg egy videót Emmen polgármesteréről, Eric van Oosterhoutról. A fürdők bejáratánál kért QR-kód körül kirobbant felháborodásra reagált, valamint azokra a szülőkre, akik valamilyen okból nem tudnak vagy nem akarnak QR-kódot felmutatni. A válasza hűvös és rideg volt. Véleményem szerint egy „város atyjához” méltatlan hozzáállás ebben az esetben. Van Oosterhout közel öt éve Emmen polgármestere. Egy interjúban, amelyet hivatalba lépésekor adott, több érdekes dolgot is mondott. „A szenvedélyem az oktatás. Már az egyetemi éveim óta ezzel foglalkozom. Az első munkám olyan gyerekekkel volt kapcsolatos, akik lemaradtak az oktatásban. Ez a Delfzijl környékén volt. »Egyenlő esélyek mindenkinek«” – nyilatkozta Van Oosterhout az Emmer Courant 2017. március 14-i interjújában.

„Népegészségügyi szempontból továbbra is bölcs dolog fenntartani a QR-kódot, és ellenőrizni azt a fürdő bejáratánál” – folytatta érvelését Van Oosterhout. Véleményem szerint viszont a TU Delft kutatásából éppen az derült ki, hogy ennek megvannak a maga buktatói. Szívesen találkoznék személyesen Van Oosterhout polgármesterrel, hogy elmagyarázzam neki, milyen fontos az úszásoktatás, a szülői jelenlét, az a folyamat, amin szülőknek és gyerekeknek együtt kell átmenniük, a biztonsági szempont, a folytonosság jelentősége a gyerekek számára, valamint életük első bizonyítványának megszerzése. De ezt Van Oosterhoutnak apaként is tudnia kellene, aki maga is állt már a medence szélén.

Akár hosszan, akár röviden beszélünk róla, a lényeg ugyanaz marad: az emberek szem elől tévesztik, hogy már semmilyen jel nem utal arra, hogy a koronavírus-belépőjegy biztonságot nyújtana az adott térben tartózkodóknak. Körülöttünk mindenütt fertőződnek meg emberek. Két oltással, sőt még az emlékeztető oltással is. A gezondheidenwetenschap.be oldalon a témával kapcsolatos tényellenőrzésnél a következő olvasható: „Azok, akik átestek egy koronavírus-fertőzésen, antitesteket fejlesztenek ki a vírus ellen, és egy bizonyos ideig immunisak. Ezek az antitestek azonban fokozatosan eltűnnek, így egy újabb fertőzés ismét covid-19-hez vezethet. Ráadásul az antitestek olykor kevésbé hatnak a koronavírus új variánsai ellen. Ugyanez igaz az oltásra is: a teljes oltás után egy ideig védve vagy a covid-19-cel szemben, de körülbelül hat hónap elteltével egy fertőzés mégis megbetegíthet. Egy emlékeztető oltás szerencsére jelentősen meghosszabbítja ezt az időszakot. Az oltás olykor kevésbé véd az új variánsok ellen. Mindezen okokból fontos, hogy továbbra is betartsuk a higiéniai intézkedéseket, mint a kézmosás, a távolságtartás, a maszkviselés ott, ahol szükséges, és a terek szellőztetése.”

Mindent egybevetve tehát oltással vagy anélkül, emlékeztető oltással vagy korábbi fertőzéssel egyaránt épp úgy pozitív tesztet produkálhatsz, mint bárki más. Hasonló történetek a NOS-nál és más médiumoknál is fellelhetők. A biztonság kedvéért tehát nem kell ezt tennünk. Az olyan polgármesterek, mint Eric van Oosterhout, álljanak ki saját lakosaikért, és ne a VWS Minisztérium szövegét szajkózzák. Álljanak ki a gyerekekért és a szüleikért, akiknek nincs hangjuk, de akik fél éven belül könnyen a vízbe kerülhetnek. 30 fok felett kevés gyereket lehet visszatartani attól, hogy vízbe menjen.

Röviden: ne kelljen 300 bírósági ügy ahhoz, hogy a város atyái és anyái a helyeset tegyék lakosaikért, ahogyan azt a bíró ítélete is kimondja: „Az ideiglenes intézkedésekről döntő bíró ezért úgy ítéli meg, hogy az »Úszásoktatás« során folytatott tevékenység fő célja az úszás. Az ideiglenes intézkedésekről döntő bíró megítélése szerint ez nem sporttevékenység vagy szórakozás. A gyerekek azért járnak úszásoktatásra, hogy megtanuljanak úszni, saját biztonságuk érdekében. A fő cél az úszni tudás megszerzése, nem a sportolás. Az úszásoktatás tehát nem sport.”

A bíró itt teljesen egyértelműen az úszásoktatás mint tevékenység kapcsán fogalmaz. Akárhogy is tiltakozik a Vereniging Sport en Gemeente, a VWS Minisztérium, vagy a bekapcsolódó vagy éppen be nem kapcsolódó NCTV. A bíró meghatározása itt a tevékenységre általánosságban vonatkozik, nem csupán a hilversumi fürdőre.